Üdvözlet

„Forrás”

„Boldogok, akik lakoznak a te házadban; dicsérhetnek téged szüntelen. Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszik azt…”

                                                                                                                                                             Zsoltárok 84, 5-7.

A Károli Biblia szóhasználatával a világunk „siralomvölgy”. Lehet erről vitázni, de tény, hogy az ember élete sírással kezdődik, amikor megszületik és sírással végződik, amikor a ravatalra teszik. A kezdő és végpont között is sok a szomorúság, a hiábavaló erőfeszítés és a szenvedés. A zsoltár szerint mégis van boldog ember: Az, aki Istennel él. Vele „lakik”, az ő házának látja a teremtett világot, mert Isten eljött ide, hogy velünk éljen Jézus Krisztusban. Valljuk, hogy ilyen emberek vagyunk: Boldogok. Dicsérjük és áldjuk őt, mert átéltük megváltó szeretetét, megértettük a golgotai kereszt és a feltámadás jelentőségét. Ezért bízunk, hiszünk minden élethelyzetben, sőt a halál pillanatában is. Isten az erősségünk, Isten jár-kel a szívünkben, ott vannak „ösvényei”. Betölti gondolatainkat igéjével, segít talpra állni és újrakezdeni megbocsátó kegyelmével, s megosztja velünk az örökélet örömét már itt a földi, véges életünkben is. Ezt az örömöt osztjuk meg - szeretnénk megosztani - másokkal. Szeretnénk, hogy a zsoltár szavai igazolódjanak bennünk, körülöttünk: ”Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszik azt…”

(Zólyomi Mátyás Csepeli evangélikus lelkész gondolatai, 2011)

„Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és így kiáltott: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.”

                                                                                                                                                             János7, 37-38.